Akad, akinek már az ősei is vállalkozók voltak és szinte az anyatejjel szívta magába a vállalkozásfejlesztés tudományát. Azt gondolom többen vagyunk, akinél ez nem így van. A családomban nem volt vállalkozó. De a szüleim, nagyszüleim rendelkeztek azzal az attitüddel, hogy törekedjenek mindig egy kicsit jobbra. A munkájukat igyekeztek jól végezni és munka után is sokat tettek, hogy mi és mások életét jobbá tegyék.

A szüleimtől, a nagyszüleimtől, a dédimtől azt tanultam meg, hogy mindegy, milyenek a körülmények, lehet, hogy egy-egy helyzetben borúsnak látunk mindent, de fel kell állni, leporolni magunkat és menni tovább, nem adjuk fel. Ehhez pedig kreatívnak, rugalmasnak kell lenni és figyelni a környezeti jellemzőket, változásokat. Ez a gondolat kisér mindig. Ezért lettem vállalkozó és vállalkozókat segítő mentor.

Nagyjából 30 éve játszom a vállalkozóst valamilyen formában. Ez idő alatt, voltam egyéni és társas vállalkozó, főállású és kiegészítő tevékenységet folytató is, a főállásom mellett. Sokat tanultam és fejlődtem.  Munka mellett is tanulok, fejlesztem a tudásomat. A MARKAD’s sok év főállású munkavégzés után, nagy bátorsággal 2020. március 1-én alakult meg.

Az elmúlt években voltak sikereim és kudarcok is. Ahogy visszagondolok feljönnek emlékképek, amelyek kellemesek…

    Az ötlet, ami ma már egy hagyománynak számító rendezvénnyé nőtt; az autóreklám tervem és grafikai csomagom, amit változtatás nélkül vett át a nagynevű nemzetközi ügynökség és használt a márka reklámjaihoz; a nemzetközi kiállítás, ahová az ország minden részéről gyűjtöttem a termelők termékeit; a helyi kábeltelevízió, ahova az országban először sikerült teljes estés trendi mozifilmeket leszervezni; a sikeres vállalkozó ügyfelek, akiknek segítettem elindítani, fejleszteni a vállalkozásukat; a sok üzleti terv táblázat amit elkészítettünk, vagy a vállalkozásfejlesztés és design, stílus témájú táborok, kurzusok fiataloknak; a kliens, aki eddig sátorlapba öltözött, nem vállalta a nevét sem a vállalkozásában, de közös munkánk során felfedezte önmagát és csinos, sugárzó, magabiztos emberré, sikeres vállalkozóvá vált;  mind-mind csodás emlékek.

Persze nem hallgathatok a kudarcokról sem, a buta döntésekről, a tapasztalat- és tudáshiányomról, a csődökről, a naivitásról, amikor azt hittem az alkalmazottak is családként tekintenek ránk; a reggelről, amikor az irodámban azt találtam, hogy a „kollégáim” épp a cégem teljes know how-ját adják el tokkal-vonóval egy számomra ismeretlen személynek; a felesleges pénzköltések, hogy megfeleljek az elvárásoknak; a gyanútlanul bemutatott projektjeim amiket hipp-hopp megvalósított más… hát ilyen is volt… de egy percet sem bánok. Mert ezekkel együtt fejlődtem és lettem olyan, mint most.

Minden a javára válik annak aki hisz. (szabad megfogalmazásban)

Én pedig hiszek abban, hogy az emberek értékesek és ha jó célokért dolgozunk, jó dolgokat hozunk létre, jobbá tesszük a világot.

Ez a célom és tervem a következő 30 éves vállalkozó szakaszomban: A tudásommal, a tapasztalataimmal, az ötleteimmel, a lelkesedésemmel, a hitemmel segíteni, támogatni az embereket, a vállalkozókat, hogy utána ők is tovább tudják adni a jót.

Mert nem adjuk fel, amíg nem győztünk. Tegyük jobbá a világot!

Te is jobbá tennéd a világot?