„Aki nem tudja csinálni, az tanítja.” Tényleg ilyen egyszerű?

Van ez a mondat, amelyet többnyire egy félmosollyal mondanak ki:

„Aki tudja, csinálja. Aki nem tudja, tanítja.”

Jól hangzik. Rövid, csípős, könnyű megjegyezni. Egyetlen mondattal el lehet intézni valakinek a munkáját, tudását, akár több évtizedes tapasztalatát.

Csak közben kimarad belőle az ember. Meg az a kellemetlenül összetett valóság, hogy nem vagyunk egyformák.

Van, aki belép egy terembe, és tíz perc múlva már három emberrel üzletről beszélget. Könnyen kapcsolódik, magabiztosan kérdez, természetesen értékesít. Amikor megkérdezed, hogyan csinálja, azt feleli:

– Nem tudom. Beszélgetek.

Más egy kusza vállalkozás működését látja át szinte azonnal. Észreveszi, hol akadnak el az ügyfelek, melyik feladatnak nincs gazdája, miért dolgozik mindenki rengeteget, miközben alig haladnak. Képes rendet tenni ott, ahol más már a harmadik táblázatnál elveszíti a fonalat.

Aztán ott ül a telefon előtt, és halogat egy hideghívást.

Ettől hirtelen semmissé válik mindaz, amihez ért?

Egy vállalkozáson belül is sokféle tudás dolgozik

Néha úgy beszélünk a vállalkozói sikerről, mintha egyetlen képesség volna. Mintha aki jó vállalkozó, annak egyformán jól kellene értenie a szakmájához, az értékesítéshez, a pénzügyekhez, a szervezéshez, a kommunikációhoz és más emberek vezetéséhez.

Pedig ezek különböző feladatok.

Lehet valaki kiváló szakember, miközben nehezen mondja ki a munkája árát. Lehet remek szervező, miközben elfárad a folyamatos kapcsolatépítésben. Lehet pontos megfigyelő, aki más helyzetében hamarabb felismeri az összefüggéseket, mint a sajátjában.

Ezt szerintem sokan ismerjük. Kívülről látjuk a képet. Belülről érezzük a félelmet, a tétet, a korábbi kudarcot is.

Ez persze nem felmentés. Ha vállalkozunk, az értékesítéssel is kezdenünk kell valamit. Tanulhatjuk, gyakorolhatjuk, kérhetünk hozzá segítséget, dolgozhatunk partnerrel. De attól, hogy valamiben támogatásra szorulunk, még lehet más terület, ahol éppen mi tudunk kapaszkodót adni.

„Attól fogadj el tanácsot, aki már sikeresen megcsinálta!”

Ebben van igazság. Én is szeretném tudni, hogy aki segíteni akar, mire alapozza a javaslatait. Találkozott-e már a problémával? Kipróbálta-e, amit ajánl? Látta-e a következményeket akkor is, amikor valami nem működött?

De a „már megcsinálta” után érdemes tovább kérdezni.

Pontosan mit csinált meg? Milyen helyzetből indult? Milyen erőforrásai voltak? Kik dolgoztak mellette? És mi volt az ő saját hozzájárulása?

Egy sikeres vállalkozás mögött állhat kiváló értékesítő, következetes operatív vezető, jó könyvelő, támogató család, erős kapcsolatrendszer. Ettől a vállalkozó teljesítménye még értékes. Segítséget kérni, jó embereket választani és együtt dolgozni velük szintén tudás.

Csakhogy mások számára akkor lesz használható a története, ha ezekről is beszél.

Ha egy csapat eredményét úgy mutatja be, mintha minden egyes részfeladatban személyesen volna kiváló, abból könnyen születik félrevezető tanács. A követője pedig próbál egyedül megismételni valamit, amit eredetileg öten építettek fel.

És ő kitől tanult?

A magabiztos előadó is volt kezdő. A jó értékesítő is hallott már nemet. A tapasztalt vezető is kért segítséget olyan helyzetben, amelyet még nem ismert.

Valakitől tanultak. Egy korábbi főnöktől, egy kollégától, egy tanártól, könyvekből, ügyfelektől. Olykor valakitől, akinek a nevét ma már senki sem említi a sikertörténetben.

Vajon annak az embernek is ugyanakkora céget kellett építenie ahhoz, hogy értékes dolgot taníthasson?

Lehet, hogy ő a jó kérdéseket tudta feltenni. Lehet, hogy felismerte a másik erősségét. Lehet, hogy olyan világosan magyarázott el egy összefüggést, hogy a tanítványa végre alkalmazni tudta.

A tanulás sokszor ilyen találkozásokból áll össze. Valaki meglát bennünk egy lehetőséget, megmutat egy módszert, visszajelez, korrigál. Aztán mi dolgozunk vele tovább.

Jól csinálni és jól tanítani két külön képesség

Biztosan találkoztál már olyan szakemberrel, aki nagyszerűen dolgozott, de alig tudta elmagyarázni, mit miért tesz.

– Ezt érezni kell.
– Majd rájössz.
– Egyszerűen csak csináld.

Neki talán valóban természetes. Olyan sokszor végezte el, hogy már észre sem veszi a köztes döntéseket. A kezdőnek viszont éppen ezek hiányoznak.

A tanításhoz észre kell venni, hol veszítette el a másik a fonalat. Részekre kell bontani egy folyamatot. Példát kell találni. Ugyanazt másképpen is el kell tudni magyarázni. Fel kell ismerni, mikor hiányzik tudás, és mikor akadályozza a cselekvést bizonytalanság vagy egy rosszul megválasztott módszer.

Ehhez türelem, figyelem és önálló szakmai felkészültség kell.

Valaki lehet egyszerre kiváló gyakorló és kiváló tanító. De az egyikből nem következik automatikusan a másik.

A tanítónak is van felelőssége

A mondat igazságtalansága nem jelenti azt, hogy minden tanácsadó hiteles, vagy hogy a gyakorlati tapasztalat mellékes.

Aki tanít, annak tudnia kell, meddig terjed a tudása. Képesnek kell lennie megmutatni, mire épít, milyen helyzetben használható a módszere, és hol vannak a korlátai.

Számomra bizalmat ébreszt, ha valaki ki tudja mondani:

„Ebben tudok segíteni. Ehhez más szakembert érdemes bevonnunk.”

Ahogy az is, ha érdeklődik, mielőtt tanácsot ad. Mert attól, hogy valami nála működött, még meg kell értenie, nálam mire lenne szükség hozzá.

A saját siker fontos tapasztalat. Más embert eredményhez segíteni külön bizonyíték.

Ezért én azt is megkérdezném: tud-e úgy tanítani, hogy abból egy másik személyiségű, más lehetőségekkel induló ember is előrébb jusson?

Nem kell mindenhez egyformán értenünk

Talán azért is bántó ez a mondás, mert ráerősít valamire, amit amúgy is sokan cipelünk: ha valamiben nehézségünk van, akkor biztosan az egész tudásunk megkérdőjelezhető.

Pedig az a szakember, akinek nehéz a hideghívás, még nagyon pontosan láthatja a folyamataid hibáit. A csendesebb mentor segíthet megtalálni a saját hangodat. A jó tanár pedig eljuttathat olyan eredményig, amelyet ő maga soha nem tűzött ki célul.

Én olyan emberektől szeretnék tanulni, akiknek van megalapozott tudásuk, őszintén beszélnek a tapasztalataikról, és figyelnek arra is, ki ül velük szemben.

Akik mellett érthetőbbé válik a feladat, és egyre önállóbban tudok dolgozni.

Mert végül számomra ez mutatja meg legjobban egy tanító értékét: mit tudok a segítségével felismerni, eldönteni és megcsinálni én.