Miért csinálom?
Sokszor megkapom a kérdést: „Miért foglalkozol ennyit a márkaépítéssel?”
Hiszen a világ zajos, az emberek görgetnek, gyors tartalmakat keresnek. Nem lenne egyszerűbb valami „látványosabb” dologra fókuszálni?
Én ilyenkor mindig visszagondolok néhány pillanatra, amik számomra mindennél többet érnek.
1. „Majd ha nagyobb leszek, akkor foglalkozom a márkával”
Egy ügyfelem coachként indult. Azt mondta, ő még „kicsi” ahhoz, hogy márkát építsen. Majd ha lesz több ügyfele, több bevétele, több tapasztalata…
A közös munkánk során azonban rájött, hogy a márka nem a siker után jön, hanem a siker útja.
Amikor tisztán látta, hogy kinek szól, hogyan kommunikáljon, és mi az az érték, amit képvisel – hirtelen megtalálták az ügyfelei.
Nem azért, mert hirtelen „nagy” lett, hanem mert végre felismerhetővé vált.
2. „A márka csak azoknak kell, akik terméket árulnak”
Egy másik ügyfelem tanácsadóként dolgozott. Meg volt győződve róla, hogy a márkaépítés inkább a termékgyártóknak való.
Amikor elkezdtünk együtt dolgozni és kimondta, miért csinálja, amit csinál – a személyes története lett a legerősebb építőkő.
Nem kellett dobozos termék. Az ő „terméke” a tudás, a tapasztalat, a bizalom volt. És amikor ezt márkává formáltuk, sokkal könnyebben kapcsolódott azokhoz az emberekhez, akiknek tényleg segíteni akart.
3. A kávé melletti pillanat
És ott vannak azok a beszélgetések, amik nekem a legértékesebbek.
Amikor leülünk egy kávéra és az ügyfelem mesél az új projektjéről. Először bizonytalanul, majd egyre lelkesebben. És egyszer csak látom, hogy felragyog az arca.
A szeme csillog, a hangja erővel telik meg.
Ott, abban a pillanatban születik meg a márka: amikor valaki ráérez, hogy amit csinál, az több, mint munka. Az identitásának, a küldetésének a része.
Miért csinálom?
Azért, mert ezek a pillanatok építenek.
Mert a márka nem szlogen, nem logó, nem „luxus kiegészítő” a sikerhez.
A márka az, aki vagy, ahogyan megmutatod magad a világnak.
És amikor valaki ezt felismeri, nemcsak a vállalkozása indul el új irányba – hanem ő maga is.
Ezért tartom fontosnak akkor is, amikor a zaj nagy, amikor az emberek csak görgetnek.
Mert a mélyebb kapcsolódásokban, a felismerésekben, a csillogó szemekben van az igazi érték.
👉 És te? Mikor érezted utoljára azt, hogy felragyogott az arcod attól, amit csinálsz?
